Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magyar-Kubai Szolidaritási Társaság felhívása

2006.03.25
Kép Felhívás


Kuba népe több mint ötven évvel ezelőtt megelégelte az amerikai imperializmus kizsákmányolását és a korrupt kubai vezető réteg kíméletlen terrorját, ezért fellázadt. Az 1959-ben győzelemre vitt forradalom igazi népi háború volt, amely megváltoztatta a világot. 1961-re az Egyesült Államoktól mindössze kilencven mérföldre létrejött az amerikai kontinens első szocialista állama. Sok idő telt el azóta, a világ is sokat változott, ám a kubai szocializmus a rengeteg nehézség ellenére erősebb, mint valaha. Számos alkalommal bebizonyította, hogy képes harcolni a létéért, és képes megújulni, ha kell. A harcra sajnos születése óta rá van kényszerítve, mivel az USA nem tűrte, és nem tűri szó nélkül, hogy egy ország alternatívát mutasson Latin-Amerikának és a világnak az amerikai imperializmussal szemben. De ez csak az egyik ok, amiért az Egyesült Államok folyamatosan támadja Kubát. A másik ok a nyers érdek, amellyel az USA megint egy őt kiszolgáló korrupt vezetést szeretne látni Kuba élén, hogy annak segítségével a szigetországot újra félgyarmati sorba kényszerítse, és a lehető legteljesebb mértékben kizsákmányolja. Eme céljai eléréséhez pedig nem riad vissza semmitől: eszközei a politikai, gazdasági terrortól a fegyveres terrorig terjednek.

 

Az Egyesült Államok politikai nyomásgyakorlása például az a minden évben az ENSZ Emberi Jogok Bizottságához beterjesztett javaslat (amit egyébként a magyar kormány is rendszeresen támogat), amelyben elítélné Kubát az emberi jogok megsértése miatt. Teszi ezt az az USA, amely hamis indokkal megtámad egy szuverén államot; az az USA, aki kettős mércét használ a terrorizmus megítélésében, mert miközben háborút indít a "terrorizmus ellen" ő maga is terroristákat támogat, akik ártatlan kubaiak vérét ontják ki. Az az USA, aki nemhogy elítélné ezeket a gyilkosokat, még ki is tünteti őket, eközben kíméletlenül életfogytiglanra ítéli azt az öt kubai hazafit, akik megpróbálták megvédeni hazájukat a terroristák bombáitól. Az az USA, amelynek katonái a legkegyetlenebb kínzási módszereket (ld. Abu Gharib börtön) alkalmazzák foglyaikkal szemben a guantanamói katonai támaszponton.

 

Eszerint az emberi jogok attól függnek, hogy ún. fejlődő országban élsz-e vagy nem. Az Egyesült Államoknak és ama európai országoknak, akik a bizottságban vannak megvan a joguk a békére, mert mindig ők a támadók és soha nem őket támadják meg. Megvan a joguk a fejlődésre, mert a fejlődésük záloga a szegény országok minél kíméletlenebb kizsákmányolása. Tehát úgy látszik ezek a jogok jelenleg a gazdagok jogai.

 

Ez ugyanúgy megvan országos szinten is. Az Egyesült Államok igazságtalan és törvénytelen iraki háborújában harcol egyetlen szenátornak is a gyermeke? Nem. De a fejlődő országok lakóinak még rosszabb a helyzetük, mert ők egész országukkal együtt vannak kiszolgáltatva az USA-nak és szövetségeseinek. Mind gazdaságilag, mind pedig katonailag. Az ilyen országokban a túlnyomó többségnek nyomor és reménytelenség jut osztályrészül. Ezekben a harmadik világbeli országokban évente 11 millió gyermek hal meg mielőtt elérné az ötéves kort, mert nem jut hozzá a legalapvetőbb orvosi ellátáshoz sem. Ugyanemiatt évente 600.000 nő hal meg gyermekszülés közben. Nincs joguk az élethez. Nincs joguk megtanulni írni és olvasni. Ez ugyanis túl veszélyes lenne elnyomóik számára. Egy ily módon tudatosabb népet nehezebb a legmélyebb nyomorban tartani. Ez az oka, hogy felmérések szerint közel 1 milliárd írástudatlan ember él a földön. Ehhez a mérhetetlen kiszolgáltatottsághoz pedig még hozzájön az a cinikus, hazug és undorító, a gazdag országok által sugallt vélemény, hogy a nyomor, amiben tömegek élnek az ő hibájuknak a következménye.

 

Az Egyesült Államok Kuba elleni gazdasági terrorjának leglátványosabb példája az 1962 óta tartó gazdasági blokád, amivel ártatlan gyermekektől tagadja meg (többek között) a gyógyszereket. Ezt a blokádot a Szovjetunió összeomlása után az USA nemhogy enyhítette, ellenkezőleg az 1992-es Torricelli és az 1996-os Helms-Burton törvénnyel még tovább fokozta, remélve ettől a kubai rendszer összeomlását.

 

A politikai és gazdasági terroron kívül az Egyesült Államok fegyveres terrort is alkalmaz Kubával szemben. Napjainkban is azt a '60-as években jól bevált módszert alkalmazza, hogy nyílt támadás helyett terroristákat pénzel, akik szabotázsakciókat és terrortámadásokat hajtanak végre mindig az éppen aktuális fő gazdasági bevételi forrást biztosító ágazat ellen Kubában. A '90-es évek során, a turizmus előtérbe kerülésével ezek a támadások szállodák ellen irányultak, aminek eredményeképpen 1997-ben egy olasz turista meghalt. Eme támadásokat akarta megakadályozni az az öt kubai hazafi, akik Kuba-ellenes terroristacsoportokba épültek be Floridában. A "terrorizmus ellen" harcoló Egyesült Államok kémkedés vádjával hármukat életfogytig, kettőjüket pedig 15 és 19 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte.

 

Kuba mindezen nehézségek ellenére azon van, hogy a világnak az Egyesült Államokétól eltérő alternatívát adjon, megmutatva, hogy komolyan gondolja ama jelszavát, hogy lehetséges egy jobb világ.

 

A szocialista Kuba hisz abban, hogy nem lehet demokrácia szociális igazságosság nélkül. Hogy nem lehetséges szabadság mindenki számára elérhető kultúra és oktatás nélkül. Hogy a tudatlanság minden nyomor okozója. Hisz abban, hogy csak a művelt nép lehet szabad, és abban is, hogy igazi emberi jogok egyenlőség nélkül nem lehetségesek, mivel gazdagnak és szegénynek papíron egyenlő jogai soha nem ugyanazok a valóságban.

 

A Magyar-Kubai Szolidaritási Társaság célja, hogy szolidaritását fejezze ki a szocialista Kubával és annak törekvéseivel.