Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Gerardo Hernandezzel, a Kubai Ötök vezetőjével

2009.05.04

Kép Beépülés az Alpha 66-ba

Saul Landau riportja

 

Ez a beszélgetés 2009. április 1-jén készült. Forgatócsoportunk az Igazságügyi Minisztériumtól kapott engedélyt, hogy beszéljen az „elítélttel”, egy börtönhivatalnok jelenlétében. Az 1998-as letartóztatása előtt Gerardo Hernandez irányította a Kubai Állambiztonság azon ügynökeinek műveleteit, akik erőszakos csoportokba épültek be Miami körzetében azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák őket abban, hogy terrorista támadásokat hajtsanak végre Kuba turisták által látogatott helyei ellen. A teljesség igényével jegyeztünk le mindent.

Saul Landau: Mi volt a küldetése és milyen célja volt?

Gerardo Hernandez: Az Egyesült Államokban általában is, de különösképpen Floridában számos csoport tervezett és hajtott végre terrorcselekményeket Kubában. Mi információkat gyűjtöttünk az Alpha 66, az F4 Commandos, Kubai-Amerikai Nemzeti Alapítvány (CANF) és a Testvérek a Megmentésért (Brothers to the Rescue) nevű szervezetekről. Sok év telt el, és remélem, hogy semmi nem kerülte el a figyelmemet, de úgy gondolom, ezek voltak azok a fő csoportok, amelyekben dolgoztunk [beépültünk].

SL: Mit tudott meg a beépülés során?

GH: Az első dolog, ami megdöbbentett az a büntetlenség volt, ami ezeknek a csoportoknak a működését jellemezte, megsértvén az Egyesült Államok törvényeit. Márpedig a (70-es évekbeli) Semlegességi Törvények állítólag azt mondják, hogy egyetlen szervezet sem használhatja az amerikai földet arra, hogy terrorista tevékenységet folytasson egy másik ország ellen.

Az Alpha 66 esetében az akciók végrehajtói egy gyors hajóról rálőttek a kubai partok mentén lévő célpontokra. Mikor visszatértek Miamiba, mindig sajtótájékoztatót tartottak és nyíltan beszéltek a tettükről.

És ha valaki azt találta kérdezni: „Hé, ezzel nem sértitek meg a semlegességi törvényeket?”, azt válaszolták: „Nem igazán, mivel mi először a Karib-térség sok Key-ének egyikére mentünk, és csak ezután mentünk Kubába. Így tehát technikailag el sem hagytuk az Egyesült Államokat.”. Nyíltan csinálták ezt, és az Egyesült Államok hatóságait nem terhelte felelősség.

SL: Melyik években történtek ezek?

GH: Ez így megy 1959 óta. A 1990-es években én személyesen kezdtem foglalkozni ezzel. Amióta itt vagyok a Victorville [Kalifornia] börtönben, körülbelül három éve, azt hiszem 2005-ben, letartóztattak egy kubait ebben a megyében, rengeteg, különböző típusú fegyvert találtak a házában. Az első dolog, amit mondott, hogy „Nézzék, én az Alpha 66 tagja vagyok és ezeket a fegyvereket a kubai szabadságért folytatott harcban használom.”. Ezzel védekezett.

SL: A Kubai Ötök mindannyian önkéntesek voltak? Hogy tud valaki beépülni egy ellenséges csoportba egy ellenséges országban? És aztán úgy dolgozni, mintha az országa ellensége és az ellenségei barátja lenne?

GH: Igen, mindannyian önkéntesek. Ami engem illet, én nem vagyok egy ambiciózus katonaember. Diplomatának tanultam. Hat évbe telt, hogy diplomát szerezzek a nemzetközi és politikai kapcsolatokból. Ezután Angolába utaztam egy nemzetközi önkéntes misszió tagjaként. Mialatt Angolában voltam, úgy tűnik, hogy felkeltettem a kubai hírszerző szolgálatok figyelmét, és mikor hazatértem, megkerestek ezzel a küldetéssel. Azt mondták, hogy „Tudjuk, hogy ön diplomatának tanult, de ismeri országunk bizonyos problémáit ezekkel a terrorista csoportokkal, akik azért jönnek Floridából, hogy különféle bűncselekményeket kövessenek el, szükségünk van valakire, aki odautazik, és végrehajtja ezeket a feladatokat.”.

Mondhattam volna, hogy „Nem, én diplomáciát tanultam, diplomata akarok lenni.”, de azok a kubaiak, akik a Forradalommal nőttek fel, tudják, hogy az elmúlt ötven év során országunk szinte háborús körülményekkel nézett szembe. Kubában, aki nem is ismer személyesen valakit a terrorizmus áldozatai közül, az is tud legalább arról a repülőgépről, amit Barbados felett robbantottak fel, hetvenhárom embert megölve ezzel [1976 októbere]. És ki ne tudna arról a bombáról [1997], amely megölte Fabio di Selmót [olasz turista, a havannai Copacabana Hotel vendége, ahol egy salvadori férfi robbantott, akit állítása szerint Luis Posada Carriles bérelt fel], hogy csak néhány esetet említsek? Egy óvoda előtt az ellenforradalmárok egy [gáz] tartályt gyújtottak meg. Ezek az akciók részei a kubai emberek tudatának. Így hát azt mondtam a hírszerzési tiszteknek, „Igen, kész vagyok végrehajtani ezt a küldetést.”

 SL: Hogyan sikerült beépülni ezekbe a csoportokba? Hogyan győzte meg őket? Egy olyan embert, mint amilyen José Basulto [a Brothers to the Rescue vezetője] például?

GH: Az itt élő kubaiak számára minden mindennel összefügg. A kubaiaknak az Egyesült Államokban hatalmas kiváltságai vannak, olyan kiváltságok, amilyennel a világ semmilyen más állampolgára nem rendelkezik. Kubaiak bárhogyan érkezhetnek, akár hamis útlevéllel is, csak annyit kell mondaniuk, „A szabadságot keresem itt.”, és az Egyesült Államok azonnal megad nekik minden dokumentumot, amire csak szükségük van. Szóval Basulto esetében, például, az elvtársaink egyike, aki beépült a Brothers to the Rescue-ba, eredetileg egy repülőgépet „lopott” el Kubából. René [Gonzalez, a Kubai Ötök másik tagja] iderepült a géppel, és, szokás szerint, úgy fogadták, mint egy hőst. Nagy feltűnést keltett, és később csatlakozott a Brothers to the Rescue-hoz. A munkája az volt, hogy információkat gyűjtsön a szervezetről.

Ha tehát arra kíváncsi, hogy miként sikerült beépülni, akkor azt mondhatom, hogy úgy használtuk a szervezetet, mint saját alapítványunkat erre a feladatra, kihasználva azokat a kiváltságokat, amiket minden kubai megkap, amikor ebbe az országba érkezik, annak ellenére, hogy nem egyszer repülőket térítenek el, fegyvert nyomva a pilóta fejéhez. Nézze meg az olyan embereket, mint amilyen Leonel Matias, aki [1994-ben eltérített egy hajót Kubából és ennek során megölt egy tengerészeti tisztet] megölt valakit egy hajón, idejött azzal a hajóval, nála volt a fegyvere; és a holttestet is megtalálták. És mindezek ellenére nem kellett semmilyen eljárással szembenéznie az Egyesült Államok igazságügyi rendszerében. Ezek az emberek automatikusan kegyelmet kapnak. Mi pontosan ezt az előnyt használtuk ki, hogy eljussunk egy bizonyos szintre ezekben a szervezetekben.

Amikor a Brothers to the Rescue-t említem néhányan talán azt gondolják, hogy „Ez egy humanitárius szervezet, amely balseros-okat [tutajosokat] ment ki.”. Épp ellenkezőleg, amíg a tevékenységük csupán a balseros-ok kimentésére korlátozódik, nem lesz semmilyen problémájuk a kubai hatóságokkal. Amit viszont az emberek rendszerint nem tudnak az az, hogy José Basulto, a szervezet vezetője régóta nyilvántartott terrorista. A CIA képezte ki, és titokban beszivárgott Kubába a ’60-as években. 1962-ben egy gyors hajón Kubába ment, és a kubai partok mentén lévő célpontokra, köztük egy szállodára lőtt ki gránátokat. Még Basultóval magával sincs probléma, noha ismerjük a múltját, ha akcióit balseros-ok kimentésére korlátozza. Azonban 1995-ben az Egyesült Államok és Kuba bevándorlási egyezményeket írt alá éppen arra nézve, hogy a nyílt tengeren feltartóztatott hajókat nem viszik többet az Egyesült Államokba, hanem visszafordítják őket Kubába. Ekkor az emberek nem adtak már több pénzt Basultónak és a szervezetének, mondván: „Miért adjunk pénzt Basulto szervezetének? Amikor ha a parti őrséget hívja, azok úgyis visszafordítják a balseros-okat Kubába?”

Így amikor Basulto látta, hogy veszélybe került a vállalkozása, kitervelte a kubai légtér megszállását [1995], hogy így tartsa meg az emberek támogató hozzájárulását. Mi bemutattuk ezt a bizonyítékot az ügyünk során. Még ha a sajtó nem is akart ennek túl sok figyelmet szentelni…nos, ők nem akarnak ehhez hozzányúlni. Nem származik előnyük belőle. Úgy értem a nyilvános sajtónak. A dokumentumok bemutatják, hogy hogyan próbált ki Basulto és a Brothers to the Rescue Kubába szánt saját készítésű fegyvereket.

Mikor Basulto tanúvallomást tett a tárgyalásunkon [2001], az ügyvédeink megkérdezték tőle, hogy mit szándékozott tenni azokkal a fegyverekkel. Ahogy erről a tárgyaláson készült jegyzőkönyv tanúskodik, láthatólag senki sem akart odafigyelni a válaszra. Az emberek hajlamosak voltak úgy beszélni a Brothers to the Rescue-ról, mintha az egy humanitárius szervezet lenne, mellőzve a terrorizmus témáját; ahogyan figyelmen kívül hagyták azt is, hogy az FBI is beépült ebbe a szervezetbe. Az FBI-nak volt egy embere a csoporton belül, aki információkat szolgáltatott a Brothers to the Rescue tevékenységéről. Miért épülne be az FBI egy humanitárius szervezetbe?

Saul Landau jelenleg filmet forgat (Jack Willis-szel) a Kubai Ötökről. A másik filmje megrendelhető DVD-n a www.roundworldproductions.com weboldalról. Munkatársa a Politikatudományok intézetének és szerzője a A BUSH AND BOTOX WORLD (Counterpunch A/K) című könyvnek.

Az interjút fordította Kupi László, a Magyar-Kubai Szolidaritási Társaság elnöke