Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép A Magyar – Kubai Szolidaritási Társaság üdvözli az 50 éves kubai forradalmat. 1959. január 1-jére virradóra, azzal, hogy a szigetország diktátora Fulgencio Batista elmenekült az országból győzött a Fidel Castro vezette több mint két éve tartó gerillaháború. Eme háború hőse, a történelmi vezetőin túl, maga a kubai nép volt. Az a nép, amelynek csak egy szikra kellett, hogy fellázadjon és lerázza magáról az évtizedek óta tartó diktatúrát és kivívja a tényleges függetlenségét. Nem nyugodtak bele abba, hogy keveseket leszámítva nyomorban élnek. Nem fogadták el, hogy a multinacionális vállatok továbbra is kizsákmányolják őket. Nem tűrték tovább, hogy az Egyesült Államok gyarmati sorban kezelje őket. És győztek. Tévedés ne essék, nem az a tízegynéhány, egyébként hősies fiatal győzött, akik az első összecsapás után életben maradtak és a forradalom vezetőivé váltak, hanem a kubai nép diadalmaskodott. Se tíz, se száz, se ezer ember nem lett volna képes arra, hogy megfutamítson egy hadsereget és átvegye a hatalmat, ha nem áll mögötte az ország népe.

Az Egyesült Államok és forradalom ellenségei ezt nem értik meg. Nem Fidel Castro vagy a még nem is létező kubai hadsereg verte vissza a disznó-öbölbeli támadást, hanem a mindenünnen odaözönlő kubai nép. A forradalom erejét akkor is és most is az adja, hogy a kubaiak tudják, hogy mit veszíthetnek. A forradalmi Kuba egyben a független Kubát jelenti számukra. Azt a Kubát, ami maga irányítja a sorsát. Azt a Kubát, ami a számunkra szinte felfoghatatlan nehézségek ellenére nagyon komoly eredményeket ért el, elsősorban az oktatás és az egészségügy terén. Azon a két területen, amelyek elégtelen volta esetében minden ország szükségszerűen pusztulásra, testi és szellemi züllésre van ítélve. Míg mi csak beszélünk a tudás alapú társadalomról, addig ők ezt meg is valósították. És ez az, amit elveszíthetnek. Az Egyesült Államok nem tűri, hogy közvetlenül mellette egy kis ország alternatívát mutasson az önző és kapzsi kapitalizmussal szemben, ami immáron súlyos válságba taszította a világot. Ez az ami miatt az USA gazdasági terrorjának szimbóluma, az 1961 óta érvényben lévő blokád még ma is fennáll.

De hasztalan. Amitől talán legjobban féltek, az bekövetkezett. A kubai példa követőkre talált. Latin-Amerikában ráébredtek arra, hogy a kontinens élhető jövőjének kulcsát Kuba már régen felajánlotta, és csak el kellett fogadni. És Kuba már nincs egyedül, több-kevesebb mértékben felsorakozott mellé Venezuela, Bolívia, Paraguay, Ecuador, Nicaragua, Brazília, Honduras és mások. Mindez talán nem történt volna meg a kubai nép állhatatos kitartása nélkül. Anélkül, hogy immáron 50 éve ellenállnak a rágalmaknak, kiközösítésnek, megbélyegzésnek, gazdasági és fegyveres terrornak. Ez az ellenállás példát mutat minden haladó mozgalomnak és személynek szerte a világon. Hitet és reményt ad nekünk arra nézve, hogy harcunk egy emberségesebb világért nem hiábavaló, és lehetséges a győzelem. És ezért a reményért köszönetet kell mondanunk a kubai népnek, és kötelességünk erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten mindenben támogatni a kubai forradalmat a következő ötven évben is.

 Éljen az 50 éves kubai forradalom!
 
Kupi László
A Magyar – Kubai Szolidaritási Társaság elnöke
 
Budapest, 2009. január 1.