Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hivatalos közlemény

2003.04.18
 
HIVATALOS KÖZLEMÉNY
 
Tegnap a New York Times egyik cikke azt közölte, hogy Bush elnök a kubai kormány megbüntetésére egy sor lépés meghozatalát fontolgatja. „A legdrasztikusabbak között van” –ahogy szó szerint kijelentik - „a Kubában élő rokonok számára történő fizetések felfüggesztésének lehetősége; mely kubaiak millióinak számára lényeges segítséget jelent; vagy a szigetre érkező közvetlen repülőjáratok felfüggesztése, mondták a tisztviselők”.
 
„Bush elnök valószínűleg hamarosan a nyilvánosság előtt nyilatkozik a megtorló intézkedésekről”- állítja a cikk.
 
„Az adminisztráció tisztségviselői úgy nyilatkoztak, hogy többféle választási lehetőséget készítenek az elnök számára, és még a végső döntés nem történt meg. A legszigorúbb szankciók között szerepel a szigeten élő barátok és családtagok részére történő pénzutalások korlátozása vagy megszüntetése. Ezek az utalások, melyeket alapvetően a Dél-Floridában élő emigránsoktól érkeznek, és amelyeknek az összege a számítások szerint az egy milliárd dollárt is eléri, kubaiak milliói számára életfontosságúak és a kubai gazdaság egyik pillérért alkotják.
 
„Ugyancsak megfontolják a Kubába utazó amerikaiak számának korlátozását” – folytatja a cikk – „a két ország között közlekedő közvetlen charterjáratoknak a törlésével. Havonta utasok ezrei, többségében a családtagjaikat látogató kubai-amerikaiak érkeznek a Miamiból, New York-ból és más városokból induló charterjáratokkal.”
 
Talán nincsenek több millióan, mint a cikk mondja, a pénzküldemények haszonélvezői, biztos, hogy több százezer családról ill. személyről van szó, akiknek a számát nehéz teljes pontossággal meghatározni. Kezdetben ezt a családi segítségnyújtást egyedül azok élvezték, akik az Egyesült Államokban és más országokban élő családtagokkal rendelkeztek, ők vásárolhattak a dollárboltokban, vagy pezóra válthatták a dollárt, hogy azzal vásárolhassanak termékeket vagy szolgáltatásokat üzletekben, piacokon vagy más létesítményekben. Ma viszont minden állampolgár vásárolhat és eladhat dollárt vagy dollárral egyenértékű pezót a Központ Bank váltóirodáiban, ami fontos előrelépést jelentett.
 
Az Egyesült Államok elnöke és a miami maffiás támogatói - közeli barátai, akik véghez vitték azt a botrányos csalást, amelynek a megválasztását köszönheti - úgy gondolják, meg kell tiltani a családtagok segítésére szolgáló küldeményeket, valamint a Kubában tett családlátogatásokat. Azzal érvelnek, hogy ez több százmillió dollárt jelent a kubai gazdaság számára. Néhányan még milliárdokról is beszélnek.
 
A nagy valóság az, hogy Kubában azok, akik pénzküldeményeket kapnak, egy dollárért jóval több élelmiszert és más alapvető fontosságú terméket tudnak beszerezni, mint amilyen mennyiséget a világ bármely más részén vásárolni tudnának. Számos példát lehetne említeni, például az a család, amelynek egy 7 évesnél kisebb gyermeke van, egy dollárért, 26 pezó/dollár árfolyamnál, 104 liter tejet tud venni, mivel országunkban a hetedik évét nem betöltött gyermekek részére 25 pezócentbe kerül egy liter tej, azaz még egy 1 dollárcentet sem éri el. Ugyanakkor a világpiacon a tej liter ára 15 és 20 dollárcent között mozog, vagyis tizenöt-hússzor több mint Kubában. Ugyancsak az állami piacon, jegyre, egy dollárért több mint száz font rizst lehet venni, melynek ára nemzeti pénznemben 25 pezócent fontonként
 
Ugyanez a helyzet a babbal, a kenyérrel és sok más élelmiszerrel. A gyógyszertárakban vásárolható gyógyszereket ugyanabban a valutában ma a 40 évvel ezelőtti áruk feléért lehet beszerezni, és azok, amelyeket a korházakban biztosítanak teljesen ingyenesek.
 
A felüdülés, szórakozás is szinte teljesen ingyenes. Egy jó baseball meccs, amit pezóban fizetnek, kb. 500-szor kevesebbe kerül, mint az Egyesült Államokban. Az egy dollárért, amit kapna a honfitársunk 26 baseball meccsre mehet ki, miközben az Egyesült Államokban egy meccsre 20 dollárba kerül a belépő. Egy dollárért 5 és 26 alkalom között lehet színházba vagy moziba menni, miközben az Egyesül Államokban egy-egy előadás 10-12 dollárba kerül.
 
Ezek az összegek hozzávetőlegesek, intézményenként és városonként változhatnak. Kubában a forradalmi törvényeknek értelmében, a lakások 85%-a családi tulajdonban van, és ezekért egy centet sem fizetnek bérleti díjként, sem adóként; a lakosság maradék 15 százaléka is mindössze szimbolikus lakbért fizet, ami nem haladja meg a havi négy dollárnak megfelelő összeget; a villanyáramért kilowattonként átlag fél centet kell fizetni; az oktatás és az egészségügyi ellátás az egész lakosság számára teljesen ingyenes. A nyomtatott tananyagok és ez elektromos áram költségét fedező mindössze 20 dollárcent összegéért kiváló 160 órás, televíziós angol nyelvtanfolyamon vehetnek részt. Ez azért lehetséges, mert a kubai állam évente több mint 500 millió dollár értékben támogatja az importban beszerzett alapvető élelmiszereket, és sok milliárd pezó értékben a legfontosabb szolgáltatásokat, melyeket ingyen biztosít az egész lakosság számára, azoknak is, akik külföldről dollárban anyagi támogatást kapnak.
 
Ezek az említett árakon beszerezhető élelmiszerekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos adatok, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy mennyi dologtól fosztanának meg egy-egy kubai családot vagy polgárt, ha megtiltanák az Egyesült Államokban élő rokonoknak, hogy akár csak egy dollárt is átutaljanak családtagjaiknak.
 
30 évig nem volt elfogadott, hogy külföldről anyagi támogatást küldjenek a Kubában élő családtagok részére, mivel ez olyan kiváltságot jelentett volna, amivel a lakosság nagy része nem rendelkezett. Az Egyesült Államokban élő családtagok kubai látogatása sem volt engedélyezve, azon kockázatok miatt, amelyeket ezek egy olyan ország biztonságára jelentettek, amelyik több ezer olyan szabotázs, terrorista-, kém- és felforgató akciót, merényletkísérletet és más hasonló cselekményeket szenvedett el, melyek a 42 évvel ezelőtt Playa Girón-nál végrehajtott invázióval kezdődően a közelmúltban szállodák és idegenforgalmi létesítmények ellenelkövetett terrorista akciókig terjednek, és amelyekben az Egyesült Államokban élő kubaiakat is felhasználták.
 
A megfelelő pillanat, a forradalom ereje, érettsége és tapasztaltsága lehetővé tette, hogy rugalmasabb legyen az évtizedeken keresztül követett politikája. Különös, hogy most éppen annak az országnak a kormánya játszik a gondolattal, hogy megtiltsa, így akarván megbüntetni Kubát. A forradalom több mint négy évtizede bebizonyította, hogy országunk képes szembeszállni bármily fenyegetéssel, képes megbirkózni bármely rosszakaratú tervvel.
 
Semmi sem lehet keményebb a 44 éve fennálló bűnös blokádnál és gazdasági háborúnál, a szocialista tábor összeomlásánál, a Szovjetunió szétesésénél, a rendkívüli időszaknál, a Torriceli törvény és a Helms-Burton-féle törvény, az 1966 óta érvényben levő gyilkos „Kubai Kiigazítási Törvény”-nél, az ültetvények és állatállomány ellen intézett biológiai támadásoknál. Megbirkóztunk mindegyikkel, anélkül, hogy bármi meggátolta volna szociális fejlődésünket, ami Kubát sok fejlett országot is megelőzve, kiemelt hellyel illeti meg.
 
Bármilyenek legyenek is a gazdasági téren tervezett büntetőintézkedések, az Egyesült Államok kormányának nagyon kevés Kuba ellen felhasználható fegyvere van még akciói arzenáljában. Mindegyikre fel vagyunk készülve és szembeszállunk velük. A megbüntetett az a sok család lesz, mely, életét ahhoz az anyagi szinthez és azokhoz a jelentős könnyebbségekhez alakították, melyeket a kubai körülmények között e kicsiny utalások - amint az említett megcáfolhatatlan is bizonyítanak - biztosítanak számukra, vagy ami még rosszabb, sok, e pénzátutalásoktól függő, többségükben idős ember sújt majd a büntetés. A kubai gazdaság és szociális ellátások képesek elviselni akár az állítólag óriási előnyökkel járó pénzátutalások, akár a charter járatok, vagy bármilyen más rendelkezésnek köztük az élelmiszer-eladásoknak a felfüggesztését is. Már több mint 300 millió dolláros értékben vásároltunk élelmiszert a legkisebb banki hitel nélkül, melyet az utolsó centig másodpercnyi késedelem nélkül kifizettünk. Ez az intézkedés csak arra lenne jó, hogy bizonyítsa, hogy az Egyesült Államok kizárólag politikai okok miatt nem biztos és megbízható élelmiszerszállító. Ez korlátozta az amerikai mezőgazdasági termelők aktivitásának és komolyságának köszönhetően gyorsuló ütemben bővülő beszerzéseinket. Ha finanszírozási lehetőségekhez is hozzá jutottunk volna, a veszteség még jelentősebb lenne.
 
A Kubába történő pénzátutalásoknak és utazásoknak mind Kubában, mind az Egyesült Államokban mérhetetlen számú embert érintő tilalmából adódó nehézségek annak az országnak a kormányát fogják terhelni. Az érintettek minden lehetőt megtesznek majd családtagjaikért, hogy megakadályozzák legelemibb kötelékeik és kapcsolataik ilyen igazságtalan és önkényes feláldozását.
 
Kuba, ahol nincsen egyetlenegy sorsára hagyott állampolgár sem, arra is képes lesz, hogy gondoskodjék mindazokról, akiknek az embertelen politika miatt a forradalom segítségére szorulnak.
 
A fenyegető figyelmeztetések, hogy nem fognak eltűrni egy csónakos exodust, teljes ellentmondásban áll azzal, ahogy ennek az országnak a hatóságai ösztönözték a kubai repülők és hajók eltérítőit, akik lőfegyverek és más olyan hasonló módszereket használtak, mint azok, kik késeket nyomva a pilóták és a legénység nyakához, ártatlan emberekkel teli repülőgépeket vezettek neki a New York-i ikertornyoknak és a Pentagonnak.
 
Az illegális kivándorlók több mint 90 százaléka az Egyesült Államok területén élő embercsempészek motorcsónakjain érkezik, akik kénye-kedvük szerint, büntetlenül jönnek-mennek az Egyesült Államok és Kuba között, s ez, együtt a bűnös „Kubai Kiigazítási Törvénnyel”, valamint hajó befogadóképességénél kétszer vagy háromszor több embert a hajóba zsúfoló csempészek mohóságával rengeteg ember halálát okozta.
 
Nyilvánvaló, hogy az elismerések és kiváltságok, melyeket az Egyesült Államok kormánya a terrorista módszerekkel repülőgépeket és hajókat eltérítő bűnözőket részesíti, legkevésbé sem segítik a legális és rendezett kivándorlást, melyre vonatkozóan az Egyesült Államok kötelezettségeket vállalt. Azok a Kuba elleni gyalázatos rágalmak sem segítik elő, amelyeket a teljesen jogszerű határozott intézkedések miatt terjesztenek, amelyek meghozatalára Kuba azért kényszerült, hogy megelőzzön egy repülőgép és hajó eltérítési hullámot.
 
Az utalások és repülőjáratok megtiltására irányuló állítólagos intézkedések ugyanúgy az illegális emigrációt ösztönék, s emiatt semmiben sem lehetne majd Kubát hibáztatni, mely szigorúan, kivétel nélkül betartja a migrációs megállapodásokból ráháruló kötelezettségeket.
 
Igazán abszurd és ellentmondásos, hogy az Egyesült Államok egy olyan országgal szemben éljen a tömeges kivándorlással kapcsolatos fenyegetésekkel, mely ismételten javasolta az embercsempészet elleni harcról együttműködési megállapodás létrehozását, amit az Egyesült Államok még csak megfontolásra méltónak sem talált.
 
Megvárjuk a hírül adott megnyilatkozásokat és büntető rendelkezéseket. Miközben próbáljuk kitalálni, használni a képzelőerőnket, hogy sikeresen, méltósággal, szilárdan és határozottan szembe tudjunk szállni bármilyen ellenséges cselekedettel és agresszióval ugyanúgy, ahogy ezt a forradalom több mint négy évtizeden keresztül tette.
 
2003. április 18.