Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felipe Pérez Roque úrnak, a Kubai Köztársaság külügyminiszterének beszéde

2004.03.17
Kép ŐEXC. FELIPE PÉREZ ROQUE ÚRNAK, A KUBAI KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERÉNEK 2004. MÁRCIUS 17-ÉN GENFBEN, AZ ENSZ EMBERI JOGI BIZOTTSÁGÁNAK 60. ÜLÉSÉN ELMONDOTT BESZÉDE.  
 
Tisztelt Elnök Úr!
 
Az Emberi Jogi Bizottságban 17 éve vívja küzdelmét Kuba az Egyesült Államok kormányainak országunk elítéltetéséért folytatott cinikus próbálkozásaival szemben.
 
A nyolcvanas évek elején, mely Ronald Reaqan-nekl az élén készült a hatalom átvételére a következő szavakkal bírálta Carter elnököt a híres Santa Fé-i Dokumentumban: “Érdekes módon – mondták - a jelenlegi kormányzat Castro Kubájával szemben nem próbálta komolyan alkalmazni emberi jogi doktrínáját.”. Ekkor született az ötlet –melyet a mai napig szigorúan alkalmaznak -, hogy a kubai néppel szembeni 45 éves amerikai blokád és agresszió igazolásaként megpróbálják elítéltetni Kubát Genfben.
 
E célból nyújtott be 1987-ben határozattervezetet az Egyesült Államok a Bizottság elé, mely kudarcot vallott.
 
1988 és 1989-ben sem sikerült elítéltetnie Kubát a Bizottsággal. Ekkor még nem az egypólusú, a szuperhatalom érdekei és szeszélyei által irányított világban éltünk, amelynek – egyébként nem megválasztott, hanem a Legfelsőbb Bíróságnál a republikánus többség által kinevezett – elnöke megengedte magának, hogy a világot a „vagy az Egyesült Államokkal vagy a terrorizmussal van” dilemmája elé állította.
 
Az Egyesült Államok csak 1990-ben, a volt szocialista tábor összeomlásának közepette, –mikor kikiáltották, hogy a történelem véget ért, és a kubai forradalom ellenségei már a szocialista Kuba elkerülhetetlen elestét ünnepelték - új kiszolgáló kormányok segítségével tudott első ízben Kuba-ellenes határozatot elfogadtatni a Bizottságban.
 
Nehéz évek voltak ezek, de a kubai nép, Fidel vezetésével, nem adta meg magát, tovább harcolt Kubáért és mindazokért, akik a világban az igazságot és a szabadságot védelmezi, mindazokért, akik hisznek abban, hogy lehetséges egy jobb világ. Az álnoksággal és hazugsággal szembeni méltó kubai ellenállás elismerést és támogatást vívott ki a Bizottság tagjainak körében, és 1998-ban vitathatatlan vereséget szenvedett országunk elítéltetésének a szándéka.
 
Ekkor a sértődött és megalázott Egyesült Államok 1999-ben megpróbálta álcázni Kuba-ellenes színjátékát. Utasította a Cseh Köztársaság kormányát (ki mást, ha nem ezt a megvetendő lakáját?) hogy, ő legyen az amerikai szöveg hivatalos benyújtója, mialatt a szuperhatalom hatalmas nyomásgyakorlás, fenyegetések és zsarolásokon keresztül elérte a minimális szavazattöbbséget egy Kubával szembeni nevetséges határozat elfogadásához. Nevetségesség és hiteltelenség közepette egészen 2001-ig tartott a bohózat.
 
De 2002-ben a cseh kormány megtagadta, hogy tovább játssza Washington alabárdosának visszataszító szerepét. Eközben Latin-Amerika népei azt követelték kormányaiktól, hogy ne csatlakozzanak a Kubával szembeni határozathoz, ne váljanak a hatalmas és ragadozó agresszornak a kis országgal szemben alkalmazott agressziójának és blokádjának bűntársaivá. Ráadásként, az oly szégyentelenül képmutató és cinikus Bush kormány kiszorult az Emberi Jogi Bizottságból. Az Egyesült Államok lázas, kétségbeesett tevékenységének nyomán, melyet Kuba minden részletében jól ismer, Uruguay és Peru kormányára került a sor, amelyek népeik akaratának ellenére eljátszották a gyalázatos szerepet.
 
Mindnyájan emlékezünk, miként kiáltott fel az Egyesült Államok nagykövete: „Bármivel egyetértek, ami Kuba elitélését jelenti”. Ritkán szórakozott akkorát a Bizottság annak a szuperhatalomnak nevetségességét és csalárdságát látván, melyet – ha ezen a fórumon a legkisebb igazságosság és hitelesség is létezne – bűntetteiért és mások jogainak arrogáns megsértéséért vádolnának.
 
Ez volt a történelem. S mi lesz ebben az évben? Az Egyesült Államok kormánya felhagy Kuba mesterséges elitéltetésével? Lehetetlen. Szüksége van rá bűnös blokádjának és katonai támadóteveinek igazolására.
 
Végre szembeszáll az Európai Unió az amerikai próbálkozással, hogy Kubát elítéltesse? Nem, nem hiszem. S mindnyájan tudjuk miért. Egyesek azt mondják majd, hogy régi időre visszatekintő tudása miatt. Mások tudjuk, hogy a kétszínűség és kettős erkölcs miatt. Akkor határozatot fog előterjeszteni, hogy ítéljék el az emberi jogok megsértését a guantanámói tengerészeti támaszpontjuk jogellenesen elfoglalt területén létrehozott koncentrációs táborban, aminek az érintettjei között európai állampolgárok is vannak? Nem, ezt sem hiszem. Esetleg leleplezi majd az öt kubai politikai fogoly emberi jogainak a súlyos megsértését, kiket többszörös életfogytiglani amerikai börtönbüntetésre ítéltek, és lehetetlenné teszik kapcsolattartásukat családtagjaikkal? Nem fogja megtenni. Aki nem elég bátor ahhoz, hogy szembeszálljon a szuperhatalom egyoldalú hegemónizmusával, annak legalább hallgatnia kellene, és nem vállalnia bűnpártolást a Kuba ellenes agresszióban. Védelmébe kellene, hogy vegye a megtámadott, kis ország jogát ahelyett, hogy a támadó esztelen gyűlöletét támogatná. 
 
Ki lesz vajon a birodalmi gazda új kiszolgáló cselédje? Az mondják, hogy Costa Rica. Az emberi jogok ügyével vallott elkötelezettsége miatt? Nem. Emlékezzünk, hogy nem szavaz az Izrael által a palesztin nép ellen elkövetett elborzasztó emberi jogsértések és bűntettek ellen. Emlékezzünk, hogy Costa Rica áthelyezte nagykövetségét Jeruzsálembe. Costa Rica előterjesztene-e az Egyesült Államokban kiskorúak, gyermekek és elmebetegek ellen hozott halálbüntetéseket elítélő határozatot? Nem, nem teszi.
 
Így április közepén ez a Bizottságot újólag az elé a dilemma elé állítják, hogy elitéje-e Kubát, vagy egy olyan nemes és nagylelkű népnek a függetlenséghez, a szabad önrendelkezéshez és a fejlődéshez fűződő jogát vegye védelembe, amely soha nem mulasztott, mikor a világon valamely igaz ügyért kellett harcolni. Egy olyan népét, mely küzdött az apartheid ellen, egy olyan népét, mely mindig támogatta azokat, kik a véres katonai diktatúrák ellen harcoltak, melyeket Latin-Amerikában az Egyesült Államok védelmezett. Egy olyan népét, melynek a középiskoláiban és felsőfokú intézményeiben 123 országból származó több mint 41 ezer fiatal szerzett végzettséget, egy olyan népét, melynek 15 ezernél több orvosa dolgozik a harmadik világ 65 országában.
 
Elnök Úr!
 
Kuba visszautasítja a gondolatot, hogy ez csak egy „eljárási határozat”. Hazugság! Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok Kuba elítélésének fogja kikiáltani. Mindannyian tudjuk, hogy lehetővé teszi az úgynevezett „Kuba-téma” napirenden tartását.
 
Ugyancsak visszautasítom, hogy Kuba nem működött volna együtt a Bizottsággal. Kuba 1988-ban fogadta az Emberi Jogi Bizottságnak a küldöttségét; 1994-ben az emberi jogi főbiztost, aki mindeddig még nem tudott elmenni az Egyesült Államokba, 1996-ban Danielle Mitterrand szervezésében, egy nem kormányzati emberi jogi küldöttséget, míg 1999-ben e Bizottság két raportőrét.
 
Miért kell határozatilag felkérni Kubát, hogy fogadja a főbiztos személyes képviselőjét, ha nem neveznek ki képviselőt az amerikai agresszor erők által Irakban elkövetett bűntettek és emberi jogsértéseknek a kivizsgálására? 
 
Kuba nem fogadja el, hogy önkényesen, átpolitizálva és megkülönbözetett módon megvádolják ebben a Bizottságban. Azt sem fogadja el, hogy ebben a Bizottságban a vádlottak mindig harmadik világbeli országok legyenek.
 
Kuba következésképpen nem fogadja el felkérést, hogy fogadja a főbiztos képviselőjét. Ez egyáltalán nem személy szerint a kijelölt tisztségviselő hölgy ellen irányul, hanem az elfajzott megbízatás ellen.
 
 
Ugyancsak elutasítjuk az átpolitizált és részrehajló jelentést, melyet a főbiztos személyes képviselője szétosztott. Végeredményben az Egyesült Államokat kiszolgáló eszközként cselekedett.
 
Kuba fenntartja magának a jogot, hogy a törvényeit alkalmazza, hogy megvédje magát az agresszióval szemben. Kuba fenntartja magának a jogot, hogy bíróság elé állítsa a népét újra meghódítani és leigázni akaró szuperhatalom blokádjával és agresszív politikájával együttműködő bérenceket.
 
Kuba nem adja meg magát, Excellenciás Uraim, nem fogadja el a nyomásgyakorlást, s naiv sem lesz.  
 
A támadót és ne a megtámadottat ítéljék el! Szűnjék meg a Kuba elleni blokád, a hazugság és az agresszió!
 
Nagyon köszönöm!