Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fidel Castro: Egy ellenfél kiáltványa az Egyesült Államok kormányához

2008.09.01
Kép Egy ellenfél kiáltványa az Egyesült Államok kormányához
 
George W. Bush úr ! Az egy millió kubai, akik ma összegyűltünk itt az Érdekképviseleti Irodája előtti menetben, csak egy kis része, annak a bátor és hősi népnek, mely szeretne ma itt együtt lenni velünk, ha ez fizikailag lehetséges lenne.

Nem az amerikai néppel szembeni ellenséges szándékkal gyűlünk össze, hisz jól ismerjük e-nép eredeti, erkölcsi gyökereit, azon korszakot, amikor az első bevándorlóik érkeztek erre a földrészre. Az sem célunk, hogy az iroda tisztviselőit, alkalmazottait és biztonsági személyzetét zavarjuk munkájukban, akik élvezik mindazt a biztonságot és garanciát, melyet olyan művelt és civilizált nép képes biztosítani számukra, melyet a mi népünk nyújt. Ez a gyűlés a felháborodott tiltakozás kifejezése, azon brutális, könyörtelen és kegyetlen rendelkezések elleni tiltakozás, melyet kormánya fogadott el országunkkal szemben.

Jól tudjuk mit gondol ön, illetve mit próbál elhitetni az itt felvonulókról. Az ön véleménye szerint elnyomott és szabadságra áhítozó tömegekről van szó, akiket a kubai kormány rendelt az utcákra. A legkisebb fogalma sincs róla, hogy nincs a világon olyan erő, mely kötelet akasztva egyenként mindenki nyakára, birkanyájként az utcára tudná vonszolni azt a méltóságteljes és büszke népet, aki 45 éve áll ellen a Föld legnagyobb hatalma ellenséges politikájának, blokádjának és agresszióinak.

Egy államférfinak, vagy aki próbál az lenni, tudnia kell, a történelem bizonyította, hogy az erőnél, melyből megvetett és eltűnt romok maradnak , sokkal nagyobb hatalommal bírnak az igazságos és valóban emberséges eszmék, melyekből kitörölhetetlen, fényes tettek maradnak. Minden kornak meg voltak a saját eszméi, jók és rosszak, melyek egyre csak gyűltek. De a jelen szakasznak, a barbár, civilizálatlan és globalizált világban, amelyben mi élünk, kétesek jutottak , a legrosszabbak és legsötétebbek.

A világnak, melyet Ön akar ráerőszakolni a Földre, távoli fogalma sincs az erkölcsről, a szavahihetőségről, az igazság elveiről, az emberi érzésekről, a szolidaritás és a nagylelkűség legalapvetőbb alapelveiről.

Minden, amit az emberi jogokról írnak az Ön, és a világ kifosztására Önnel szövetkezettek világában, kolosszális hazugság. Embermilliók ezrei éheznek, elegendő élelmiszer nélkül, gyógyszerek, ruhák, cipők és lakás nélkül, embertelen körülmények között, anélkül, hogy a legkisebb ismeretük és megfelelő információjuk lenne ahhoz, hogy megértsék saját és a világ tragédiáját, amelyben élnek. 

Bizonyára önt senki sem tájékoztatta arról a több tízmillió gyermekről, kamaszról, fiatalról, anyáról, közép-és idős korú emberről, akik évről-évre a „álmaiknak ebben az idilli édenkertjében”, a Földön halnak meg, és megmenthetők lennének, sem arról a gyorsaságról, mellyel az élet természeti feltételeit rombolják le, arról, hogy másfél évszázad alatt, hogyan pazarolták el, iszonyú károkat okozva, a szénhidrogén készleteket , melyet a földgolyó 300 millió év alatt hozott létre.

Önnek nem kellene mást tennie, mint elkérnie adjutánsaitól a pontos adatokat az arzenáljai több tízezer nukleáris fegyveréről, a kémiai és biológiai fegyverekről, bombázóról, a nagy hatótávolságú és nagy pontosságú rakétákról, páncélozott hadihajókról, repülőgép hordozó anyahajókról, hagyományos és nem hagyományos fegyverekről, melyek elegendőek az élet kioltására a földgolyón.

Sem Önnek, sem másnak soha nem jönne álom a szemére. Az arzenáljaik fejlesztésében versenyező szövetségeseinek sem. Az emberiség sorsát kézbentartó államok alacsony fokú felelősségtudatát, politikai tehetségét és a köztük lévő kiegyensúlyozatlanságot, valamint a gondolkozásra való minimális hajlandóságukat vesszük számításba, a sok tanácsadó, protokoll és gyűlés között kevés reményük marad, mikor kétkedőn és közömbösen szemlélik azt a valódi őrültekházát, amellyé a világpolitika vált.

Ezen sorokkal nem bántani és sérteni akarom, de mivel Ön az ország megfélemlítésére és megijesztésére, gazdasági és társadalmi rendszerének, függetlenségének, sőt ha szükséges, fizikai létezésének lerombolására törekszik, elemi kötelességemnek érzem emlékeztetni Önt néhány igazságra.

Önnek nincs erkölcsi alapja, sem bármely joga szabadságról, demokráciáról és emberi jogokról beszélnie, miközben az emberiség megsemmisítésére elegendő hatalommal rendelkezik, amellyel világméretű önkényuralmat akar kiterjeszteni a Földre, semmibe véve és lerombolva az Egyesült Nemzetek Szervezetét, országok jogait megsértve, miközben hódító háborúkat indít a világ piacainak és kincseinek megkaparintására és hanyatló, anakronisztikus politikai és társadalmi rendszereket erőszakol ki, melyek szakadékba vezetik az emberi fajt.

Ön más okokból sem használhatja a demokrácia szót, többek között azért mert – mint mindenki tudja- csalással került az elnöki székbe. Nem beszélhet a szabadságról, mert nem ismer más világot, mely nem az, melyet azon halálos fegyvereknek a terrorbirodalma közepette irányítanak, melyet az Ön tapasztalatlan keze zúdíthat rá az emberiségre. Nem beszélhet a környezetről, mert legkevésbé sincs tudatában, hogy az emberi faj a kipusztulását kockáztatja. Ön zsarnoksággal vádolja meg azt a gazdasági és politikai rendszert, mely a kubai népet a legfejlettebb országok legmagasabb szintjére emelte az írás-olvasás, ismeretek és a kultúra terén, mely a gyermekhalandósági mutatóban az Egyesült Államokat is megelőzi, melynek lakossága ingyenesen jut hozzá valamennyi egészségügyi, oktatási és más nagy fontosságú társadalmi és szociális szolgáltatásokhoz. 

Üresnek és nevetségesnek hangzik, mikor az emberi jogok kubai helyzetéről halljuk beszélni Önt. Bush úr, ez a kontinens azon kevés országainak egyike, ahol a 45 év alatt soha egyetlen egyszer sem kínoztak meg senkit, nem volt egyetlen egy halálosztag, egyetlen egy törvénytelen kivégzés és egyetlen egy kormányzó sem, aki a hatalom gyakorlása alatt milliomossá vált volna.

Önnek nincs erkölcsi hitele ahhoz, hogy Kubáról, arról a tiszteletet érdemlő országról beszéljen, mely az emberi életek ezreit követelő és több tízmilliárd   dollárnyi anyagi veszteséget okozó brutális blokádot, gazdasági háborút és terroristatámadásokat 45 éve állja.

Ön kicsinyes politikai érdekekből támadja Kubát, egy etika nélküli, elvtelen, hitehagyott, folyamatosan fogyó bérenccsoport választási támogatását keresvén. Önnek nincs morális alapja ahhoz, hogy terrorizmust emlegessen, mert gyilkosok csoportja veszi körül, akik ilyen cselekedeteikkel kubaiak ezreinek életét oltották ki. 

Ön nem rejti véka alá, hogy nem értékeli az emberi életet, hisz nem habozott jogellenes parancsot adni emberek halálára szerte a világban, akiknek a száma ismeretlen és titkos.

Önnek a legkisebb joga sincs rá, hacsak nem a nyers erőszak joga, hogy Kuba ügyeibe avatkozzon, és hogy kénye-kedve szerint rendszerváltást hirdessen, és rendeleteket fogadjon el ennek végrehajtására.

Ezt a népet kipusztíthatja, letörölheti a Föld színéről, de soha sem igázhatja le, soha nem vetheti újra az Egyesült Államok gyarmatának megalázó státuszába, érdemes jól megjegyeznie ezt.

Kuba az életért, ön a halálért küzd a világban. Mialatt ön válogatás nélkül, rajtaütésszerű és megelőző támadásaival számtalan embert öl meg, Kuba gyermekek, édesanyák, betegek és idős emberek százezreinek életét menti meg a világban.

Ön Kubáról kizárólag azokat a hazugságokat ismeri, melyek Batista régi hívei és ezek leszármazottai telhetetlen és korrupt maffiájának mohó szájából ömlenek, akik a választási csalások szakemberei és képesek olyan valakit az Egyesült Államok elnöki székébe juttatni, aki nem szerezte meg a győzelemhez szükséges elegendő számú szavazatot.   

Az olyan egyenlőtlenségen alapuló rezsimekben, mint amelyet ön képvisel, az emberek nem ismerik és nem is ismerhetik a szabadságot. Az Egyesül Államokban senki sem születik egyenlőnek. Az afro-amerikaiak és latinok gettóiban, vagy az amerikai földet benépesítő, majd kiirtott indiánok rezervátumaiban nincs más egyenlőség, mint egyenlőség a szegénységben és a kitaszítottságban.

A szolidaritásban és nemzetköziségben nevelkedett népünk nem gyűlöli az amerikai népet, és nem is kívánja a fiatal, fehér, fekete, indián, mesztic, vagy sokszor latin-amerikai származású amerikai katonák halálát látni, akiket a munkanélküliség kényszerített rá, hogy katonának álljanak, és hazug, megelőző támadásokban vagy hódító háborúkban a világ távoli sarkaiba küldjék őket.

Az iraki foglyok ellen elkövetett felfoghatatlan kínzások megdöbbentették a világot.
Már mondtam, az itt elmondottakkal nem sértegetni akarom Önt. Mindössze az a célom, hogy szabad idejének egy alkalmas pillanatában valamelyik munkatársa ön elé tárja ezeket az igazságokat, még akkor is ha egyáltalán nem fognak tetszeni önnek.

Mivel ön szerint a sorsunk már eldőlt, van szerencsém a cirkuszba induló római gladiátorok módján elköszönni öntől: Üdv Cézár! A halálba indulók köszöntenek!

Csak azt sajnálom, hogy mikor hazámat védve az első sorban halálomig fogok küzdeni, még az arcát sem láthatom majd, mert ön több ezer kilométernyi távolságra lesz.

A kubai nép nevében,
 
Fidel Castro Ruz