Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ernesto Guevara: A kubai ipar fejlődése

2008.09.01
Ernesto Guevara: A kubai ipar fejlődése
 
Kép A Kubai Köztársaság – hogy úgy mondjam – bizonyos gazdasági irányváltozás időszakát éli. Sokat tanultunk az első évek hibáiból, abból az időszakból, amikor mindent egyszerre, egy csapásra akartunk felépíteni. Ez az erők és eszközök szétforgácsolására vezetett. Most átgondoltabban hasznosítjuk lehetőségeinket, ésszerűbben osztjuk be erőinket. Persze korántsem becsüljük le, vagy tévesztjük szem elől azokat a pozitív eredményeket, amelyeket iparunk szocialista elvek szerinti átépítése terén eddig elértünk. Vegyük például a könnyűipart. A cipő- és a textiliparban, s néhány más könnyűipari ágazatban a sok félig-meddig műhely, félig-meddig üzem jellegű vállalatot (Kubában „chincalnak” hívják őket) nagy trösztösített vállalatokká szerveztünk át. Most a termeléskoncentrálási folyamat már a végéhez közeledik, az összevont vállalatokban befejezőfélben van a berendezés felújítása, a szervezés időszaka. Ugyanakkor számos új üzemet építettünk, melyekben szöveteket, harisnyaféléket és más közszükségleti cikkeket gyártanak. Ennek a könnyűiparban végrehajtott átszervezésnek az eredményeként megjavult a termékek minősége és valamelyest csökkent az önköltség.

Santa Clarában nemrég két olyan vállalatot helyeztünk üzembe, amelyek országos szempontból nagy jelentőségűek. Az egyik a szovjet segítséggel épült gépgyár, a másik pedig a Csehszlovákia segítségével felépített hűtőberendezés-gyár, amely ezenkívül más cikkeket is termel. Elmondhatjuk, hogy üzembe helyezésükkel hozzáláttunk az iparosítási tervek gyakorlati megvalósításához.

E terveket az előző évekéitől eltérően mindenekelőtt az a törekvés jellemzi, hogy a fő hangsúlyt annak a – megítélésünk szerint – döntő három ágazatnak a fejlesztésében a legnagyobb szerep vár. Ide tartozik a vegyipar (elsősorban az úgynevezett cukorkémia, vagyis a cukorgyártási melléktermékek feldolgozása és a vegyi műtrágyák gyártása), a gépgyártás (a mezőgazdasági gépek és a hozzájuk való alkatrészek előállítása), valamint a kohászat. Ez utóbbinak a fejlesztése napirendre tűzte azt a feladatot, hogy új nikkelkombinátot és a nikkel kísérőfémjeinek – cinknek, a kobaltnak, a krómnak stb. – kitermelésére szolgáló vállalatokat építsünk.

A lakosság szükségleteinek kielégítésére hivatott ágazatokban az új vállalatok építésekor azt a célt követjük, hogy e vállalatok, megfeleljenek a termelés átlagos világszínvonalának; ellenkező esetben a közszükségleti cikkek előállítása túlságosan sokba kerülne az országnak.

Hangsúlyoznom kell, hogy az ipari termelés a vállalatok és egész körzetek szakosításának irányába fog fejlődni. Nagyjából már kidolgoztuk az új ipari körzetbeosztást, amely lehetővé fogja tenni az egész nemzetgazdaság harmonikusabb fejlődését. Minden iparfejlesztési övezetnek saját profilja lesz. Így például Havanna körzetében főként a gépgyártást és az elektronikát, vagyis azokat az iparágakat szeretnénk kifejleszteni, amelyeknek a vízigénye nem nagy; ezt a főváros egyre növekvő ivóvízszükségletének kielégítése terén mutatkozó jelenlegi nehézségek teszik szükségessé. Matanzasban a vegyipart, Santa Clarában a gépgyártást, Nuevitasban a cement- és műtrágyagyártást fogjuk kifejleszteni, és így tovább.

Az új ipari objektumok építése ma már e tervekkel teljes összhangban folyik. Íme néhány példa. Havannában átépítjük az Antilana de Acero kohászati üzemet, amelynek acéltermelési kapacitása a felújítás után eléri majd az évi 300 000 tonnát, ezenkívül üveg- és műanyaggyárak épülnek. Havanna tartományban textilgyárat létesítünk. Matanzas városban 1965-ben műtrágyagyárat helyezünk üzembe. Las Villas tartományban a napokban indítottuk be a Diesel-motorgyárat, amely egyelőre csak összeszereli a motorokat, de később feltehetően az alkatrészeket is gyártani fogja. Santa Clarában a gépgyárban megszervezzük az elektroacélgyártást. Nuevitasban cementgyár épül, 1965-ben pedig hozzálátunk egy műtrágyagyár építéshez.

A forradalmi kormány nagy jelentőséget tulajdonít Kuba villamosítási terveinek. Az olyan nagy hőerőműveken kívül, mint amilyen Marielban (Pinar del Rio tartomány) épül, kisebb, 50-60 000 kilowattos erőműveket is építünk. Különösen nagy jelentőségű a Santiago de Cubában épülő Rente erőmű. Ez lesz köztársaságunk legnagyobb erőműve. Már az első,
100 000 kilowatt kapacitású részlegének üzembe helyezése lehetővé teszi majd, hogy hozzálássunk Oriente tartomány egységes energiarendszerének megteremtéséhez.

Olyan fontos iparfejlesztési körzeteknek, mint Santiago, Manzanillo, Nuevitas és Nicaro, jelenleg maguknak kell gondoskodniuk villamosenergia-ellátásukról. Márpedig a kis erőművekben a villamosenergia-termelés drága, nem kifizetődő. A Rente erőmű felépítése lehetővé teszi, hogy teljesebben kielégítsük e körzetek villamosenergia-szükségletét, s hogy később ennek alapján megteremtsük az egységes energetikai rendszert.

A kubai iparra jelenleg négy fő feladat megoldása vár: 1. a termelés további koncentrálása és szakosítása, 2. a munka területén a racionalizálás végrehajtása (vagyis minden vállalat számára az ésszerű munkáslétszám, a munkatermelékenységi szint stb. meghatározása) 3. a tudományosan megalapozott teljesítménynormák bevezetése 4. a pénzügyi fegyelem megszilárdítása. 

Egyet-mást már sikerült elérnünk ebben az irányban: szilárdabbá tettük a pénzügyi fegyelmet, új bérezési rendszert vezettünk be. Noha ez nagy és türelmes felvilágosító munkát igénylő feladat, mégis például a gépgyártásban és a kohászatban az új rendszer máris csaknem valamennyi munkásra kiterjed. Ennek a mi konkrét viszonyaink által szükségessé vált rendszernek nézetünk szerint két pozitívuma van. Egyrészt anyagilag ösztönöz a szakképzettség növelésére, másrészt lehetővé teszi, hogy a legközelebbi jövőben négy-ötezer munkást átvigyünk az iparból más ágazatokba (a kubai ipar – a cukoripart, a szállítást és az építőipart nem számítva – jelenleg mintegy 150 000 embert foglalkoztat).

Ami Kuba és a többi ország gazdasági együttműködését illeti, népgazdaságunk fejlődésére a legnagyobb hatást a Szovjetunió gyakorolja. Jelenleg a „három nagyágyú”, amelytől a kubai ipar további fejlődése függ, a villamosenergia-termelés, a kohászat és a gépgyártás. A szovjet segítség éppen ezekben az ágazatokban különösen nagy. Jelentős segítséget nyújt iparfejlesztési terveink megvalósításához a többi szocialista ország is. A Német Demokratikus Köztársaság segítségével épül egy cementgyár Nuevitasban, egy műanyaggyár Havannában, továbbá számos más vállalat. Magyarország és Lengyelország segítséget nyújt a havannai üveggyárak építéséhez, Csehszlovákia a Santa Clara-i Diesel-motorgyár és több erőmű építéséhez, Bulgária kalciumkarbitgyárat épít Pinar del Rióban, Kína textilgyárat Matanzasban.

A kapitalista világgal is igyekszünk fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat. Kedvezően alakulnak kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink Angliával, Franciaországgal, Japánnal és Spanyolországgal. Angliából például berendezést vásároltunk a kenáfot (indiai kender) feldolgozó gyár számára, amely már el is készült Bayamo környékén. A japánok huzalgyártó berendezést, a franciák villamos alállomást adtak el nekünk. Angliához, Franciaországhoz és Japánhoz fűződő gazdasági kapcsolataink, noha állandóan javulnak, sajnos még mindig csak egyes, egyszeri megállapodásokban öltenek testet. Pedig minket az átfogó és hosszú lejáratú egyezmények érdekelnének, s ilyenek kötésére mindem lehetőség meg van.

Az ilyen egyezményen alapuló gazdasági együttműködés példájaként megemlíthetjük Spanyolországgal fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkat. Spanyolország hagyományos piaca az olyan kubai árucikkeknek, mint amilyen a cukor és a dohány. Kubában viszont régóta igen keresett a spanyol bor, mandula és számos más áru. Egyébként a spanyol exportcikkek listája ma már jelentősen kibővült, és sokban eltér a forradalmunk előtti idők exportcikkeitől: Spanyolország teher- és halászhajókat, vasúti berendezést, nehéz építőgépeket, teherautókat, mezőgazdasági gépeket stb. szállít nekünk.

Iparunkra természetesen még sok feladat megoldása, számos nehézség leküzdése vár. Egyes ágazatok munkájába, kivált azokéban, amelyektől a nyersanyag-behozatal függ, jócskán vannak még zökkenők. Sokat kell még tennünk a vállalatoknál a pénzügyi és a munkafegyelem megszilárdításáért. Még mindig elég nagy az ipari üzemekben a szakkáderhiány. Mi azonban minden erőnket latba vetve igyekszünk felülkerekedni e nehézségeken és teljesíteni Kuba történelmi feladatát: felépíteni Amerikában az első szocialista államot.
 
(A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap 1964. 49. számából)