Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Blokád Kuba ellen

2008.09.01
Kép  Blokád Kuba ellen
 
Az USA Kuba elleni blokádját mind többen ítélik el az ENSZ általános tanácsában. Ám az Egyesült Államok többszöri felszólítás ellenére sem hajlandó feloldani azt. Sőt. Éppen hogy az elmúlt hónapokban szigorították tovább. Pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete kemény szavakkal bírálta, úgy mint: ez egy erőszakos határozat, amely a törvényesség szikráját sem tartalmazza. Egyenértékű egy Kuba elleni titkos katonai támadással. A gazdasági és szociális károk, amiket a kubai népnek okoz, felbecsülhetetlenek. Sérti az emberi jogokat, és indokolatlan szenvedéseknek teszi ki a kubai embereket, köztük nőket, gyermekeket és időseket. Ezeket a tényeket figyelembe véve ez a blokád az emberiesség ellen elkövetett bűnök közé sorolható.
 
Az 1961-ben bevezetett blokádot először 1992 októberében szigorították, az ún. Toricelli-törvényben („Cuban Democracy Act”). Ennek célja az átalakuló kubai gazdaság fejlődésének akadályozása volt, a következő módokon:
 
1., Szigorúan korlátozta az emigráns kubaiak Kubába való valuta-átutalásait.
2., Hat hónapra kitiltott az Egyesült Államokból minden kubai kikötőben horgonyzó hajót.
3., Szankciókat vezetett be minden Kubával kereskedő céggel szemben, még akkor is, ha arra egy másik ország jogrendszere vonatkozott.
 
A blokádot tovább súlyosbította az 1996-ban érvénybe léptetett ún. Helms-Burton törvény („Cuban Liberty and Democracy Solidary Act”). Ennek első pontja általánossá teszi a kubai termékek importjának tilalmát. Sőt, arra kötelezi az Egyesült Államokba exportáló cégeket, hogy igazolják, hogy termékeik nem kubai cukrot illetve nikkelt tartalmaznak. Korlátozza a kubai magánszektor kiépítésére átutalható valutamennyiséget, beleértve ebbe az ott dolgozók fizetését is. A második pont kidolgozza az átmenetet egy Castro utáni rendszerbe, és meghatározza eme majdani rendszer az Egyesült Államokhoz való viszonyának természetét. A harmadik pont felhatalmazza az amerikai bíróságokat, hogy ítélkezzenek az olyan ügyekben, ahol USA állampolgár kártérítést követel a Kubában államosított birtokaiért, azok jelenlegi használójától. Ezen túlmenően lehetővé teszi, hogy azok ellen, akik a birtokok jelenlegi tulajdonosaival kereskednek az Egyesült Államokban pert lehessen indítani. A négyes pont által felsorolt lehetséges következmények között van egyebek mellett, az USA vízum megtagadásának lehetősége is.   
 
Ezek az Egyesült Államok területén kívülre ható egyoldalú szankciók súlyosan sértik az ENSZ alapokmányát, az Amerikai Államok Szervezetének alapelveit és persze számos alapvető nemzetközi jogot is. Továbbá a nemzetközi bíróság jogrendszere alapján sértik a nemzeti szuverenitást és a nemzetek belügyeibe való be nem avatkozás elvét. A blokád szemben áll a kubai emberek önrendelkezéshez és a fejlődéshez való jogával is. Erőszakosan tagadja a kereskedelem szabadságának elvét, amit paradox módon az Egyesült Államok mindenhol máshol a világon véd. Ezeken felül a blokád roppant erkölcstelen is, mivel az emberek felé irányuló állami szociális juttatásokat támadja. Azokat a WHO, UNICEF, UNESCO által elismert juttatásokat, amiket Kuba minden nehézség ellenére sikeresen biztosít minden állampolgára számára. Ezek a juttatások tartalmazzák a mindenki számára elérhető egészségügyi ellátást, oktatást, tudományos kutatási lehetőséget és kultúrát. Továbbá ezek az USA belügyi hatáskörén kívül eső törvények teljesen vagy részlegesen elzárják a lehetőségét annak, hogy Kuba élelmiszert, gyógyszereket, gyógyászati felszerelést illetve tudományos ismereteket szerezzen be.
 
 A blokád okozta gazdasági károk
 
Az ENSZ általános tanácsának 56/9-es határozata (2002) tartalmazza azt a Kubáról szóló jelentést, miszerint az Egyesült Államok blokádja fennállása óta több mint hetvenmilliárd dollár közvetlen gazdasági kárt okozott. A gazdasági károk a következők:
 
1., A szolgáltatások és az export (úm. turizmus; légi közlekedés; cukor-, nikkelexport) meggátolt fejlődéséből származó bevételkiesés.
2., A kereskedelmi útvonalak átszervezéséből adódó károk (úm. az áruforgalom utáni járulékos bevételek megszűnése, az áruellátásnak, értékesítésnek és árucikkek vásárlásának az ellehetetlenülése).
3. A nemzeti termelés növekedésének akadályozásából (úm. a korszerű technológiákhoz való hozzáférés lehetőségének korlátozása; pótalkatrész-hiány előidézése és az ebből következő gyors felszerelés-amortizálódás okozása; a cégek erőszakos átszervezése; mezőgazdasági-, közlekedési- és cukorszektor folyamatos akadályozása) származó károk.
4. Valutaügyi és egyéb pénzügyi megszorítások (úm. a külső pénzügyi tartozások újratárgyalásának ellehetetlenítése; az USA dollárhoz való hozzáférés akadályozása; a sokfajta, Kuba számára kedvezőtlen kereskedelmi szabályozás; az Egyesült Államok vétói Kuba bármiféle pénzügyi szervezetbe való felvétele ellen) okozta károk.
5. Az USA emigrációra való buzdításának felbecsülhetetlen következményei (úm. a kiváló kubai oktatás által kitermelt emberi találékonyság és tehetség elvesztése).
6. A népességet megrendítő szociális károk (úm. az élelmiszerellátás, egészségügy, oktatás, kultúra és sport károsodása).
 
A kubai gazdaság eme szektorainak, vezető ágazatainak (elsősorban a turizmusnak, a külföldi beruházásoknak és a valutaforgalomnak) a blokád általi negatív befolyásolásai egyértelműen a kubai gazdaság fellendülését hivatottak megakadályozni.
 
Amerikai cégek európai leányvállalatai sorra szakítják meg a tárgyalásaikat kubai szállodákkal, mivel az ügyvédeik figyelmeztetik őket az esetlegesen létrejövő üzletek okozta (a Helms-Burton törvény által meghatározott) amerikai szankciókra. Például olyanokra, mint amikor azokat az amerikai tulajdonban levő európai luxushajókat, amelyek kubai kikötőkben horgonyoztak, a 2002-2003-as években kitiltották az Egyesült Államokból.
Az USA blokádja sérti a chicagói egyezménynek a nemzetközi magán-légiközlekedésre vonatkozó részét is, a repülőgépbérlés, a kerozin-utánpótlás és az új technológiákhoz (pl.: navigációs-rendszer) való hozzáférés akadályozásának vonatkozásában. Az ezekből származó károk 2003-ban elérték a 150 millió dollárt.
 
A blokádnak a külföldi beruházásokra gyakorolt hatása is meglehetősen „kedvezőtlen”. Az intézmény, amit Kubában a külföldi beruházások irányítására hoztak létre több, mint ötszáz, amerikai cégek bevonásával készülő projektről tárgyalt, de ezek közül végül egy sem valósult meg. Még a gyógyszerészeti illetve biotechnológiai beruházások sem, pedig ezen a téren Kuba vonzó lehetőségeket rejt magában.
 
A pénzügyi átutalásokat az USA nem csak saját területéről korlátozza, hanem a európai bankokat is arra kényszerít, hogy csökkentsék a Kubának adott kölcsöneiket.
Ezekből látszik, hogy a blokád a gazdaság szinte minden területét súlyosan érinti: a pénzforgalmat; a kőolajellátást; a vegyipart; az építőipart; az infrastruktúrát; a közlekedést; a hajógyártást; a mezőgazdaságot; a halászatot; az informatikát és persze azokat az exportágazatokat is, amelyeket 1959 előtt amerikai cégek birtokoltak (pl. a cukor- és nikkelipar). Ezeknek az exportcikkeknek az értékesítése egyébként rendkívül nehézzé vált azóta, mióta Kubát kizárták a New York-i nemzetközi tőzsdéről.
 
A blokád okozta szociális károk
 
Az USA kormányának azon kijelentései, miszerint ő hajlandó lenne enyhíteni a blokád élelmiszer- és gyógyszerellátást érintő szabályozásait, nem hitelt érdemlőek és nem tudják elfedni (bármennyire is akarják) azt a tényt, hogy a blokád áldozatai az egyszerű kubai emberek. Elfedni azt, hogy az alapvető árucikkekhez való hozzáférhetőség korlátozása folyamatosan a fenyegeti a kubai emberek táplálkozási stabilitását és egészségét.
 
Úgy látszik, hogy a blokád ki nem mondott célja egy humanitárius tragédia előidézése. Az, hogy ez még nem következett be, csak annak köszönhető, hogy a kubai állam mindenáron igyekszik fenntartani a szociális rendszerének alappilléreit. Azokat a pilléreket, amelyek garantálják minden kubainak (többek között): az alapvető élelmiszerek árának alacsonyan tartását és az ingyenes étkeztetést minden óvodában, iskolában, kórházban és idősotthonban. Ezek az állam által biztosított szolgáltatások teszik lehetővé, hogy Kuba kiváló statisztikai mutatókkal büszkélkedhet az egészségügy, oktatás, tudományos kutatások és a kultúra terén. Ehhez még azt is feltétlenül hozzá kell tenni, hogy ezeket a mutatókat az elképesztően szűkös költségvetés és a szocialista tábor megszűnésével keletkező számos probléma ellenére sikerült elérni.
 
A szociális fejlődés azonban mind jobban meggyengül a blokád folyamatos fokozása miatt. Az Amerikai Világegészségügyi Szervezet szerint az Egyesült Államok külügyminisztériuma és kereskedelmi minisztériuma szándékosan gátolja Kubát alapvető egészségügyi berendezések és egyéb eszközök (úm. állapotos nőknek való gyógyszerek, laboratóriumi kellékek, radiológiai felszerelések, műtőasztalok és sebészeti eszközök, érzéstelenítőszerek, újraélesztő berendezések, lélegeztető-gépek, művese-felszerelések és tartalék gyógyszerek) beszerzésében. Sőt odáig megy el, hogy akadályozza az újszülöttek ingyenes ételellátását és a gyermek-intenzívosztályok felszerelését. A blokád miatt gyakori hiánycikk számos olyan létfontosságú dolog, mint például a különféle oltóanyagok vagy a víztisztító-berendezések. A fentebb felsorolt dolgokkal az Egyesült Államok indokolatlan (és igazolhatatlan) szenvedéseknek teszi ki a kubai embereket. Az alapvető dolgok hiánya nehezebbé teszi az olyan betegségek gyógykezelését, mint amilyen például a mellrák, leukémia, szív- illetve veseelégtelenségek vagy éppenséggel az AIDS. A felszereléshez való hozzájutás megakadályozásán túl az USA megsérti a tudományos ismeretekhez való személyiségi-jogot is, továbbá felrúgja a két ország tudósai között létrejött megállapodásokat, azzal, hogy megtagadja a beutazási vízumot a kubai kutatóktól, elutasítja az amerikai szofverek licenszének megvásárlásának engedélyezését, nem tesz eleget a kubai könyvtárak könyv- illetve elektronikusmédia-igényléseinek. A tudományos munka fent említett akadályozásának is nagyon egyszerű oka van: a közös kutatások, illetve más országok tudósaival való közös munka növelhetné a Kubával szolidaritást vállaló emberek számát, ezt pedig az Egyesült Államok politikája nem engedheti.
 
A fennálló blokád egy óriási ellentmondás, ami az USA fennen hirdetett eszméi - miszerint az emberi jogokat tiszteletét terjeszteni és védeni kell – és az Egyesült Államok tényleges politikája között van.
 
Ezek tehát azok az okok és tények, amelyek figyelembevételével követeljük eme blokád azonnali és teljeskörű feloldását!
 
Kupi László